A Duna-Sió menti Vízi Társulat (Szekszárd-Paksi Vízi Társulat) története

Történeti áttekintés

A vízgazdálkodási társulatok államosítása (1948) után rövid időn belül bebizonyosodott, hogy a társulati vízgazdálkodási, helyi vízkár-elhárítási feladatokat az állam (az állami vízügyi szervezet) nem tudja ellátni. Ezek a fontos helyi létesítmények állami források hiányában állagukban leromlottak, vízelvezető funkciójukat nem látták el, így a helyi vízkár veszélye mind a mezőgazdasági területeken, mind az érintett településeken megnőtt. Egyértelművé vált, hogy az állam a helyi vízgazdálkodási feladatokat nem képes megoldani. Ez a helyzet szükségszerűen vetette fel a társulatok újjászervezésének gondolatát, ami együtt járt a kifejezetten állami és a helyi jelentőségű vízgazdálkodási problémák szétválasztásával is.

Az 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelet lehetőséget adott a vízgazdálkodási társulatok megszervezésére. Mivel az országos jelentőségű és az árvízvédelemmel összefüggő feladatok az államnál maradtak, a vízitársulatok fő feladata a helyi vízkárelhárítás, a belvízvédekezés és a kisvízfolyások rendezése lett. Az első újjászervezett vízitársulat 1958. április 29-én alakult Nagykátán.

A társulatok működésének szabályozása az évek során további törvényekkel, rendeletekkel történt, így az 1964. évi IV. törvénnyel (vízügyi törvény), az 1965. évi 23. számú törvényerejű rendelettel (társulati törvény) és ennek végrehajtási utasításaival, továbbá a társulatok gazdálkodását érintő 1977. évi 28. számú törvényerejű rendelettel.

A társulatok működésében mindig jelentős szerepet kapott az önkormányzatiság elve, azaz, hogy a társulat legfontosabb ügyeiről az érdekelteket (tagokat) vagy azok küldötteit tömörítő taggyűlésen (küldött gyűlésen) kellett dönteni. Az önkormányzatiság elve napjainkban is az egyik legfontosabb alapelve a társulati működésnek.

Az újjászervezett vízitársulatok tevékenysége már nem korlátozódott a vízkárelhárításra, hanem az alaptevékenységhez szorosan kapcsolódó új típusú feladatok ellátására is vállalkoztak. Így részt vállalhattak a mezőgazdasági vízszolgáltatási, öntözési feladatok megoldásából és jelentős tábla szintű vízrendezési, talajvédelmi, talajjavítási munkákat is végeztek.

Működési területünkön 1958. szeptember 5-én alakult meg az első új társulat Cseresznyés.Biritói Vízrendezési Társulat néven, melyet magángazdák hoztak létre.

1962. decemberében megalakult a Paks-Faddi Vízgazdálkodási Társulat, amely későbbekben egyesült a Biritói Társaulattal.

1963-ban megalakult a térségben a Lajvérmenti Vízgazdálkodási Társulat, amely 1967-ben felvette a Sárköz-Völgységi Vízi Társulat nevet.

1976. január 1-vel a két társulat egyesült és Szekszárd-Paksi Vízi Társulat néven működik tovább és jelenleg is.

Az 1960- as-70-es években a vízi társulat a hagyományos alaptevékenység (társulati művek fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése mellett a tábla szintű vízrendezés munkálataiba is bekapcsolódott. Így a Sárköz térségi melioráció, Szekszárd történelmi borvidék rekonstrukciója, víztározók, halastavak elkészültek társulati úton. Ezekben az években a társulat jól és eredményesen dolgozott, többször elnyerte a kiváló társulat címet.

Az 1980-as évek végére bekövetkezett társadalmi, politikai változások, majd a mezőgazdasági tulajdonban és földhasználatban végbement átrendeződések a vízitársulat életét is nagymértékben megváltoztatták. A művek tulajdonviszonyai bizonytalanná váltak, tiszta helyzetet a megkötendő vagyonkezelői szerződések teremthetnének.

A társulat életében jelentős változások következtek be a 90-es években.

A 90-es évek derekán a társulat úgy döntött, hogy a munkaszervezetét gazdasági társaságba (kft.) szervezi át, ennek keretén belül MRP-n keresztül a társulat akkori menedzsmentje hozzájutott a kft üzletrészének jelentős részéhez, majd néhány vezető kivásárolta a többiektől. 1995. május 1-től a társulat munkaszervezet nélkül működik. Továbbiakban szervezi, koordinálja a közcélú munkák előkészítését és megrendeli azok kivitelezését a Kft.-től, majd ellenőrzi annak megvalósulását.

1995. évben megjelent a 1995. évi LVII. törvény a Vízgazdálkodásról és az év végén a 160/1995. (XII.26.) Kormányrendelet a vízgazdálkodási társulatokról, mely a végrehajtást hivatott elősegíteni.

A törvény 34.§ (4) bekezdésében egyértelművé tette a kényszer-érdekeltséget, ami azt jelenti, hogy érdekelt aki, az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkezik vagy egyéb jogcímen használja azt. Ezáltal a Társulat tagjainak száma jelentősen megnőtt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a taggyűlés akkori formájában nem működhetett tovább, az új forma a 48 főből álló küldöttgyűlés lett. A küldöttek összetételét úgy határozták meg, hogy az tükrözze a terület és szektorarányokat, valamint figyelembe vették a területen végzendő közcélú feladatok nagyságrendjét is.

1995.évi LVII. törvény 45. §. (6) bekezdésének előírásai szerint új alapszabályt elkészítették és azt a Cégbíróságnak nyilvántartásba vétel céljából benyújtották. A Cégbíróság a benyújtott alapszabály alapján a Társulatot nyilvántartásba vette. Az alapszabály egyebek mellett rögzíti a küldöttgyűlés, intézőbizottság, ellenőrzőbizottság hatásköreit.

A társulat évente elvégezte a fenntartási terv szerint szükséges fenntartási munkálatokat, ha szükséges volt részvett a belvíz- és árvízvédekezésben.

A Vízi Társulat üzemeltetésébe kerültek az FVM hivatal kötött üzemeltetői megállapodások értelmében állami vízfolyások, melyekből 2000-2003 között közel nyolcvan kilométernyit újítottak fel. 2006-2007. évben a társulat elvégezte 6942 m hosszban a Völgységi –malomcsatorna rekonstrukcióját AVOP pályázat keretében. Jelenleg 2008. első felében meghirdetésre kerülő EMVA pályázatok előkészítése folyik, terveink között szerepel a Kis-Duna teljes rekonstrukciója.

A Szekszárd-Paksi Vízi Társulat a 2009. április 28-án tartott Küldöttgyűlésen elfogadott 5/2009-es számú határozata alapján a jövőben újnéven működik tovább. 

A Társulat új neve és címe:

Duna-Sió menti Vízi Társulat, 7100 Szekszárd, Dobó u. 4.